Van egy sorozat, amit előszeretettel nézek. Nem akarom reklámozni, hogy melyik csatorna (jó, de mégis, régen a viasaton ment, most a universal channelen). A címe Testvérek. Egy családról szól (mily meglepő). Egy özvegy anya és annak 5, néhol pedig 6 gyereke. A nőt, megcsalta a férje, de csak a halála után derült ki, és mindenkinek el kell kezdeni most már ténylegesen egyedül élnie az életét. Persze, a testvérek próbálják egymást segíteni, bár néha ez a segítség valahogy jobban rombol, mintha hagyták volna az egészet. (bővebben - bár azért nem túlságosan az: http://hu.wikipedia.org/wiki/Testv%C3%A9rek_(telev%C3%ADzi%C3%B3s_sorozat) )
Szeretem, azért, mert így egy kis betekintést nyerek egy "igazi" család életébe. Jó, akkor most jönne az a rész, amikor siránkozok amiatt, hogy nekem ez nem adatott meg, és hogy mennyire szörnyű ez így, hogy az anyám úgy tűnik nem törődik velem, a testvéreimet alig látom párszor egy évben, és hogy van egy nevelőanyám.
De, egy ideje már nem is nagyon izgat. Az a helyzet, hogy majdnem 4 év alatt beletörődtem. Legalábbis ezt érzem. Csak aztán mindig vannak olyan pillanatok, megjegyzések, vagy csak egy cetlire írt mondat, ami újra eszembe juttatja, hogy mit veszítettem el.
Így volt ez tegnap este is. Éppen lefeküdtem, és elkezdtem a szokásos esti zenehallgatást, amikor fel akartam írni egy jegyzetet a mai napra a telefon naptárába. És akkor láttam meg. Ma van az idősebbik öcsém szülinapja. Nem nagy dolog, de én még is úgy éreztem, hogy megállt a világ, és egy pillanatig megint 9 évesnek képzeltem magam. És rájöttem, hogy mennyire hiányzik. Nem csak ő, hanem a másik két testvérem is. Ilyenkor egy kicsit megreped a nemtörődömség fala, és legszívesebben sírnék. Tettem is.
Ezért utálom néha az időpontokat, évfordulókat. Mert ha valami "rossz" kapcsolódik hozzá, akkor újra meg újra átélem, igaz, csak a töredékét és azt is minden évben egyre halványabban, de mégis átérzem.
Már előre tartok a június 20-tól... Akkor lesz négy éve, hogy szinte mindent kezdhettem elölről, és elveszítettem az addigi életem.
Én is szeretem a Testvéreket; talán hasonló okok miatt is nézem, mint Te Marcsilány.
VálaszTörlésTökéletes család, stb. De én nem írnám múlt időben, mert amég az életünk előttünk áll, nem veszítettünk semmit. Lehet még ilyen családod, mindannyiunknak lehet.:) Igen, vannak dolgok, amiket elvettek Tőled is, Tőlem is, de ez nem ad okot arra, hogy egyfajta *fogyatékosnak* érezzem/érezzük magam/magunkat. Ha lesz családom, értük fogok élni. Klisé, de nem fogom hagyni, hogy odáig jussak, ahol anyám tart. Minden Tőled függ, mindent megkaphatsz, amit szeretnél. Csak nagyon sokat kell érte szenvedni és dolgozni.De azt hiszem egy Walker család-féle összetartás bármit megérne..:)