....

Mostanában sokat gondolkodok arról, hogy hogyan lehetnek egyes emberek olyan nagy befolyással az életünkre...Úgy, hogy az illető nem is tud róla... És neked mégis róla szól a nappalod, az éjszakád, teljesen megzavarodsz tőle, de szeretnéd és akarod is tovább ezt a feszültséget, mert úgy érzed, ezek azok a dolgok, amik elválasztják egymástól a közönyös napokat az "édes" pillanatoktól.... Ezekre a kis szösszenetekre vágysz minden egyes percben, majd amikor végre megkapod, akkor egy ideig boldog vagy, aztán kezdődik az egész mókuskerék elölről.

Aztán, egyszercsak valami okból kifolyólag vége van az egész befolyásnak. Ami talán nem is volt befolyás, inkább csak te tartottad túl fontosnak. Lehet, hogy nem volt a legtanácsosabb, mert így engedted fenekesen felforgatni az eddigi életedet. De nem mondhatod azt teljes meggyőződéssel, hogy nem élvezted. Mert nagyon jó lehetett a folytonos érzelmi feszültség, de akkor is vége lett.
És amikor vége lett... Olyan volt, mintha majdnem egy idegen emberrel beszélnék tovább... Nem érzel ilyenkor semmit, csak az ürességet. És amikor már te nem akarsz vele beszélni, akkor persze rögtön ő keres téged. És nem mondhatod azt neki, hogy bocsi, de most nincs kedvem hozzád, amikor eddig te akartál vele folyton beszélni...
És persze a "jelek" hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak egy sima ismeretségnek gondold az egészet.
Elég csúnya játékokat játszik néha a sors... Elhiteti veled, hogy igaz az, amit gondolsz, és még biztosítja is neked különböző dolgokkal, hogy igen, biztos  hogy úgy van, ahogy gondolod... És a végén kiderül, hogy te néztél be mindent, és semmi sem úgy van, ahogy azt elmúlt időben gondoltad.
Szívás, én mondom, főleg amikor lehull a lepel a "színdarabról", és megtudod, hogy valójában hogy is állnak a dolgok.
Persze, a legrosszabb az egészben az, hogy amikor túljutsz a kezdeti mélyponton, újra erősödik benned az érzés, hogy ha lenne rá lehetőség, akkor örömmel visszatérnél az a kiindulási ponthoz. És a baj az, hogy ez pont velem történt meg... Csak tudnám, hogy miért velem szórakozik a sors...
Ez egy jó kérdés....