Igazából volt idő, hogy teljesen meg is feledkeztem, hogy nekem van blogom. Tudom, csúnya dolog.
Hát, mivel kezdek öregedni, ezért csak a nyár elejétől kezdem el mesélni, amit érdekesnek tartok.
Évzáró után sem nyugodhattam meg, mert következő héten érettségiztem. Azt hittem, nem fogok izgulni majd kicsit sem, olyan lesz, mint egy szóbeli felelet. Igaz volt, míg oda nem kerültem az érettségi bizottság elé, tényleg nem izgultam. De amikor leültem, és megkérdezték hány éves vagyok, 18 helyett 17-et sikerült mondanom :D
De, végül is sikerült 5-ösre leérettségiznem. (semmi taps és gratuláció, kegyelemötös volt!)
Aztán majdnem egy teljes hónapot töltöttem nagymamámnál. Sajnos már ő sem a régi, hamar elfárad, betegeskedik, szomorkodik... Már nála sem a régi a nyár. És folyamatosan aggódom érte, ha nem lehetek vele, ugyan, hogy lehet, nem történt-e vele valami. Ha rá gondolok eszembe jut, mennyire mulandó is az élet. Nem akarom elveszíteni, de önző sem lehetek. Nem kívánom, hogy elmenjen, de a megérdemelt pihenése lassan közeledik.
Ezt az egy hónapot félbe szakította az, hogy keresztanyámnak segítettem költözni. Mert tudniillik, Pestre költözött. Bizony ám. Oda, ahova én is akarok majd (azért nem a 'mindig is' jelzőt használtam, mert eddig Debrecenben akartam élni, de egy férfi és a szerelem sok mindent meg tud változtatni..). Szóval Pest, igen. Hát, szokásához (vagy szokásunkhoz?) híven mindennel elcsúsztunk, mind a bepakolással és mind az indulással. Így Pestre már majdnem éjjel és egy vihar közepén érkeztünk meg és tévedtünk el :D De minden jó, ha a vége jó, elértük az albérletet, a szomszédok segítettek kipakolni. Eltöltöttem vele pár napot, és szerencsére szinte minden nap a barátom is velem volt. Hol ő volt ott, hol én mentem hozzájuk. És "felavattam" magam, mivel ilyen sokat jártam-keltem Pesten, és még voltak programok betervezve, megvettem életem első BKV-bérletét! Igazából sajnos nem én vettem meg, de a birtoklása volt a lényeg :D
Majd visszaindultunk Mezőberénybe. Két napig sem voltam itthon, és megint visszamentem, ezúttal már Gáborhoz, mert hatalmas szerencsémre, idén elmehettem egy Forma-1-es versenyhétvégére a Hungaroringre.
Nagyon nagy élmény volt és persze elképesztően hangos :D És legfőképp fárasztó, mert ugyan csütörtök délután kezdtük el látogatni a mogyoródi pályát, de pénteken és szombaton este koncertekre mentünk, éjfélre értünk haza, és szinte minden reggel 7 körül kellett kelnünk. Vasárnap, a futam és egy kiadós, szendvicsmentes vacsora után, milyen jót pihentünk! :D
Jaj, hát persze, koncertek! Pénteken, a Parkban, The Carbonfools. Fehér Balázs mint egy.. Nem is tudok mit kitalálni a színpadi mozgására és teljesítményére :D Elég idétlen, maradjunk ennyiben. A másik dolog meg, miért nem játszottak több pörgős számot? Vagy csak nekem fakult meg az emlékezetemben, hogy mi is volt? A lényeg, fiúk, ne lassú számokkal kezdjetek! De ettől még egy élmény volt! :)
Másnap este eljött, amire már fél éve várok, végre Neo koncertre mehettem! Megint a Parkba. Azért jól kitalálták, hogy két este egymás után olyan előadók koncertjeit teszik be, amiket imádok. Szóval Neo. Életem eddigi legjobb koncertje volt, hihetetlenül jól szólnak élőben, van valami még igézőbb a zenéjükben így. Nagyon jól éreztem magam, szerencsére Gábor is :D Csak azt sajnáltam, hogy a kedvenc számomat nem játszották :(
(Nem túl jó minőségűek a videók, a hangulat meg aztán pláne nem jön át, de több, mint a semmi.)
Persze ez utána pörgés után volt egy kis tunyulás. Egy hetet itthon töltöttem, de aztán visszamentem ismét Pilisvörösvárra. Esküvőre voltam hivatalos, és el kellett mennem a ruhapróbáimra :D Ami csak, ha jól számolom, összesen 3 volt, de a végeredménnyel igazán meg voltam elégedve :) Köszönet, Fanny!!
Mulatozás után jöjjön a pihenés. Másfél hét tömény és tiszta Balaton. Idén is szuper volt, főleg, hogy jobb időnk is volt, meg persze, hogy Balázs (a barátom anyukájának a keresztanyjának a fia :D) is ott volt, így még viccesebb és élvezetesebb volt. Esténként kockapóker, későn fekvés, sokáig alvás és lustálkodás, evés és fürdés :D Szerencsére idén is megadatott, hogy kimenjünk hajókázni egyet. Augusztus 20-án kétszer is kifutott a balatonkenesei Honvéd üdülő öbléből a Szindbád nevű hajó. Egyszer délután, egyszer pedig este a lampionos felvonulásra. Csodálatos volt a Balatonról végignézni a tűzijátékot.
Az utolsó Balatonon töltött este is csodálatos volt, a barátommal elmentünk sétálni. Jó, ez még önmagában nem tesz semmit, de este, sötétedés után mentünk, és egy szép kilátású partszakaszon leültünk, néztük a túlpartot, a holdat és a jövőnket tervezgettük.
Miután visszatértünk önkéntes "száműzetésünkből", még várt egy csodálatos 30Y koncert a Zöld Pardonban. Amit talán jobban élveztem volna, ha Gábor nem utálja őket :D
Sajnos vasárnap, a másfél éves évfordulónkon kellett hazajönnöm. A szívem szakadt meg, (még a kalauz is megjegyezte a vonaton, hogy mindig ennyire fájdalmas-e az elválás) de sajnos vége van a nyárnak. Egy hét múlva már az első napon is túlleszek.
De ezt a nyarat sosem felejtem el. Csodálatos volt, tele élménnyel, új dolgokkal, szórakozással, szeretettel.
És így utólag, most is boldog másfél évet! :)
Azt hiszem, ez a nyár száma. Vagyis számomra. Számunkra.
(Egy csomó dolgot kihagytam, de most miért untatnám azokkal a több tucat olvasómat? :D)
