Előre szólok, hogy nyáladzás következik. Vagy valami hasonló. Szóval, aki nem igazán akar "szerelmes történetet" olvasni, azt most használja a böngésző jobb felső sarkában lévő x-et.
Ma van fél éve, hogy járok a barátommal. Jó, tudom, hogy ez annyira nem nagy dolog, mert nagyon sokan vannak akik megérik a félévet, de akkor is jó ezzel eldicsekedni. Mert számomra fontos.
Egyébként, ez a dátum az első találkozásunkat is jelzi. Az egyik előző bejegyzésben említettem, hogy sajnos nem itt lakik a közelemben, így elég nehéz összehozni a találkozókat.
Szóval.. Igazából az első találkozó eleje viccesre sikeredett. Előző este már tiszta ideg voltam, hogy mikor lesz már másnap délelőtt fél 10? Még alvás előtt beszélgettünk és ökörködtünk a tesómmal. A holnapra terelődött a téma. Felhozta azt a lehetőséget, hogy mi lesz, ha jön a vonat, megáll és nem száll le senki. Persze rögtön lehülyéztem és szépen megkértem, hogy ne idegesítsen, mert már így is alig tudok egy helyben megmaradni.
Este fogjuk rá, hogy tudtam aludni. Reggel pedig már az indulás pillanatát vártam. Na, végre kilenc óra, már majdnem elkészültem. Azt tudni kell, hogy kb. 15 percre van tőlük az állomás. Gyorsan akár 10. Persze magamhoz híven egy kicsit késve indultam. De pont akkor értem ki az állomásra amikor jött a vonat. Csak éppen még a peronra nem tudtam kimenni.
Szóval, vonat el előttem, én gyorsan átsétáltam a kettes vágány elé. Megállt a vonat. Nem szállt le senki. A szívem kihagyott. Hol a francban van Gábor???
Elindult a vonat, még mindig semmi, arra gondoltam, hogy nem jött. Nem tudtam hova tenni a dolgokat. Ha nem jött volna, vagy lekéste volna a vonatot szól. Egymást kergették a gondolatok a fejemben a rosszabbnál-rosszabb variációkról mindez pár másodperc leforgása alatt. A pánik kezdett elhatalmasodni rajtam. Aztán a vonat végleg elment és hatalmas kő esett le a szívemről, ott volt mögötte. Mikor beért az állomásra, még a másik oldalon látott, és ott szállt le.
Így az első mondatom, amit ténylegesen élőben mondtam, nem telefonon és nem neten keresztül, az az volt, hogy: "De béna vagy!" :D Tudom, tudom, kedves vagyok :D
Aztán persze magyarázkodott, hogy miért ott szállt le, de amint odalépett hozzám... Majdnem habozás nélkül (mert ugye most találkoztunk először, csak új volt és nem akartam letámadni) Úgy az első fél perc után a karjaiba -na jó, nem vetettem magam, de valami hasonló dolog volt :D És ott álltunk összeölelkezve kb. 20 percet. Közben elment egy újabb vonat. És gondolom, hogy senki nem nézett minket hülyének, hogy ott állunk február végén kint a hidegben. (Azért annyira nem volt vészes, nem valami forgalmas a mezőberényi állomás :D) Aztán... Persze, a sok romantikus történet szerint most kell majd jönnie a csóknak. Ezen a hagyományon nem változtattunk. Egy kissé jobban félénk voltam, mint szoktam, vagy kellett volna, így csak azt vettem észre a "Nos?" kérdések után, ami mindkettőnk szájából elhangzott, hogy az arca közeledik felém. És jött a csók eszményi pillanata. Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire jó volt és élveztem :)
Így, megint legalább 15 percig el voltunk foglalva egymással. A peronon.
Aztán pedig hazasétáltunk.. Találkozott a szüleimmel, a tesómmal. És együtt töltöttük az egész napot. És nagyon jó volt. És azóta csak még jobb.
Szeretem, és azt tervezem, hogy mindig is szeretni fogom. Bár ez így nem teljesen igaz. Szeretem és mindig is szeretni fogom.
Vele szeretnék lenni, a lehető legtöbb időt Vele tölteni. Közös élet, és az együtt megöregedés. És nem hiszem, hogy túl elfogult lennék.
Szóval, boldog fél évet szerelmem, és ahogy Te írtad, még legalább 150 ilyet! :)
Persze, amikor sétáltam ki az állomásra, zenét is hallgattam. Ez volt a lista:
(van pár olyan szám, ami nem a szövege miatt került bele)
A zenébe kérek mindenkit, hogy ne kössetek bele! :D
Ez hihetetlenül aranyos sztori!! :D Nekem nagyon tetszett, jó volt olvasni!! :) Még sok-sok féléves évfordulót nektek!! :)
VálaszTörlésköszi :))
VálaszTörlés