Mostanában sokat gondolkodok arról, hogy hogyan lehetnek egyes emberek olyan nagy befolyással az életünkre...Úgy, hogy az illető nem is tud róla... És neked mégis róla szól a nappalod, az éjszakád, teljesen megzavarodsz tőle, de szeretnéd és akarod is tovább ezt a feszültséget, mert úgy érzed, ezek azok a dolgok, amik elválasztják egymástól a közönyös napokat az "édes" pillanatoktól.... Ezekre a kis szösszenetekre vágysz minden egyes percben, majd amikor végre megkapod, akkor egy ideig boldog vagy, aztán kezdődik az egész mókuskerék elölről.
Aztán, egyszercsak valami okból kifolyólag vége van az egész befolyásnak. Ami talán nem is volt befolyás, inkább csak te tartottad túl fontosnak. Lehet, hogy nem volt a legtanácsosabb, mert így engedted fenekesen felforgatni az eddigi életedet. De nem mondhatod azt teljes meggyőződéssel, hogy nem élvezted. Mert nagyon jó lehetett a folytonos érzelmi feszültség, de akkor is vége lett.
És amikor vége lett... Olyan volt, mintha majdnem egy idegen emberrel beszélnék tovább... Nem érzel ilyenkor semmit, csak az ürességet. És amikor már te nem akarsz vele beszélni, akkor persze rögtön ő keres téged. És nem mondhatod azt neki, hogy bocsi, de most nincs kedvem hozzád, amikor eddig te akartál vele folyton beszélni...
És persze a "jelek" hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak egy sima ismeretségnek gondold az egészet.
Elég csúnya játékokat játszik néha a sors... Elhiteti veled, hogy igaz az, amit gondolsz, és még biztosítja is neked különböző dolgokkal, hogy igen, biztos hogy úgy van, ahogy gondolod... És a végén kiderül, hogy te néztél be mindent, és semmi sem úgy van, ahogy azt elmúlt időben gondoltad.
Szívás, én mondom, főleg amikor lehull a lepel a "színdarabról", és megtudod, hogy valójában hogy is állnak a dolgok.
Persze, a legrosszabb az egészben az, hogy amikor túljutsz a kezdeti mélyponton, újra erősödik benned az érzés, hogy ha lenne rá lehetőség, akkor örömmel visszatérnél az a kiindulási ponthoz. És a baj az, hogy ez pont velem történt meg... Csak tudnám, hogy miért velem szórakozik a sors...
Ez egy jó kérdés....
Vígasztal kicsi Lány, hogy velem is megtörtént? Nem hinném, de azért így volt. Régebben, évekkel ezelőtt sokat chateltem. Volt egy srác, akit régről ismertem, persze csak ott fent. Sokat beszélgettünk közösben, a falon és szimpatikus volt és ő volt Tián, a bolond, az örök nőhajhász, aki amolyan édeskedvesen mindig beférkőzik a bőröd alá és nem tudod utálni....Történt egyszer, hogy valamiért, már nem is tudom miért, bejött hozzám privátba és elkezdtünk beszélgetni..és újra és újra és újra és azt vettem észre, hogy ez már hetek óta megy. Persze Ő idősebb volt nálam, most 26 lesz és jegyese van, akit Csillának hívnak.
VálaszTörlésCsilla akkor is az élete része volt, régóta, mikor velem folytak azok a bizonyos ártalmatlan privát-beszélgetések. De az idők során az ártatlanságról már szó sem volt:))) Nagyon komolyan belebonyolódtunk a dolgokba és tudtam, hogy Ő is élvezi. Sőt, talán még nálam is jobban élvezte a helyzetet, hiszen munka után, hazament, majd éjjel ment Csilláért, addig pedig ülhetett a gép előtt és én elszórakoztattam. No meg még kitudja ki.. Mindegy, ez lényegtelen is. Teljesen belebonyolódtam a dologba, mert egyedül voltam és annyi idős voltam, mint most te ...és Őt annyira közel éreztem magamhoz. Mindig azt mondta, amit hallani akartam. Aztán, persze egyszer kifakadt belőlem. Ő teljesen *értetlenül* állt a dolgok előtt, mondván, mi csak beszélgettünk, ahogy a barátok szoktak....persze a barátság fogalmát nagyon régen átléptük:)) Aztán kerültem Őt és nagyon magamba fordultam. nem hallgattam többé Republicot és lassan eltelt az idő. Aztán pár hónappal később már tudtam, mennyire kis butuska voltam. Teljesen máshogy láttam Őt. Más szemekkel, mintha másik ember lettem volna, aki figyeli ugyanazt a pasit. Mégis, teljesen másnak éreztem. Utoljára augusztusban írt rám msn-en, egyetemről kérdezett, én pedig arról mikor lesz az esküvőjük végre Csillával. Beszélő viszonyban maradtunk, de annyira ledegradálódott a szememben, annyira elértéktelenedett, hogy minden egyes beszélgetésünk, ami például idén folyt, irritált engem. Idiótának éreztem. pedig nem Ő változott, csak az én szemem nyílt ki:)
szerencsére itt nem ez volt és a pasi tényleg értetlen volt..
VálaszTörlésde, szerencsére a pasinak már belőtt a feje lágya és nem értetlenkedik tovább :)
VálaszTörlés